Következő előadás:

Dudás Mária (Országos Epidemiológiai Központ): HIV/AIDS és a szexuális úton terjedő fertőzések Magyarországon

Idő: 2016. október 19. szerda 17.00
Hely: ELTE Lágymányosi Kampusz Északi tömb (Pázmány Péter sétány 1/A), 0.65 Than Károly terem


Az előadás plakátja letölthető.



Tervezett előadások az őszi félévben:

november 9. Kovács M. Gábor: Gyökérkolonizáló gombák - szereplők és szerepek, avagy a jó, a rossz és a csúf

november 30. Orbán Tamás: Ugráló gének az emberi génállományban: molekuláris paraziták vagy domesztikált rezidensek?

A genomikai kutatások előrehaladtával kiderült, hogy az élőlények, és köztük az ember genetikai állományában sok „ugráló elem”, úgynevezett transzpozon fordul elő. A kezdetben kizárólag molekuláris parazitaként számon tartott transzpozonokról kiderült, hogy nagyon fontos szerepet játszanak az evolúcióban. Mi több, a DNS transzpozonokat génbeviteli eljárásokban, távlati célként a génterápiában is lehet alkalmazni. Előtte azonban pontosan meg kell ismernünk a transzpozonok működését, és a gazdaszervezet által történő szabályozását. Kutatócsoportunkban az emberi DNS transzpozonok egy speciális csoportjának vizsgálatát tűztük ki célul. Ezekhez hasonló transzpozonokat használnak emberi sejtekbe történő génbeviteli eljárásokban, így nagyon fontos kérdés, hogy a belső transzpozonok működése nem veszélyezteti-e az így létrehozott sejtek genetikai stabilitását. Megvizsgáljuk, hogy az emberi génállományban természetes módon előforduló DNS transzpozonok képesek-e továbbra is DNS régiók közötti helyváltoztatásokra. A transzpozonok az evolúció során ugyanis a bennük felhalmozott mutációk miatt inaktívvá válhatnak, de az is megtörténhet, hogy a gazdaszervezet „domesztikálja”, vagyis saját működésének a szolgálatába állítja őket. Fontos kérdés, hogy az emberi sejtek védekeznek-e a DNS transzpozonok ellen, és hogy a vizsgált DNS transzpozonok nem tettek-e szert új „hasznos” szabályozási funkciókra. Eredményeink nem csak azért érdekesek és izgalmasak, mert jobban megismerjük saját genetikai működésünket és evolúciós múltunkat, hanem nagyon fontos kérdésekre adnak választ a DNS transzpozonok génterápiában történő felhasználásáról is.




Korábbi előadások

A legtöbb előadásról felvétel készült, ezek az alábbiakban megadott linkekre kattintva megtekinthetők.

Peták István: A molekuláris információ alapú orvoslás forradalma az onkológiában

Idő: 2016. szeptember 21.

A teljes emberi génkészlet megismerése, a Humán Genom Projekt befejezése 2003-ban elindította a rák genom projektet, amiben az elmúlt 10 évben szisztematikusan feltérképeztük azokat a géneket, amelyek a daganatok kialakulásában szerepet játszhatnak. Jelenleg ezek száma 547, és ez a szám már nem nagyon változik. A helyzetet ugyanakkor bonyolítja, hogy eddig 3 millió mutációt találtunk, és egy daganatban akár 8 „driver” (a rák kialakulásában szerepet játszó) gén is mutált lehet. Mégis annak a tudata, hogy véges számú gén és génkombináció lehetséges, reményt ad arra, hogy a forgalomban lévő több mint 50 célzott gyógyszerrel, illetve klinikai vizsgálatban lévő több mint 300 hatóanyaggal egyre több betegen tudunk segíteni. Bár a lehetséges célpontok száma véges, de azért nagy számú, és az egyes variációk előfordulási aránya a legtöbb esetben 1% alatti, ezért az orvosoknak a randomizált klinikai vizsgálatok helyett egyre inkább a molekuláris információra kell hagyatkozniuk a terápiás döntéseikben. Azaz a biológia és a gyakorlati orvoslás soha nem került ilyen közel egymáshoz. Ez azt is jelenti, hogy a biológusok megjelennek a rákos betegeket kezelő onkoteamekben is, nem csak a molekuláris diagnosztikai laboratóriumokban. A molekuláris információ alapú orvoslás további feltétele az informatika gyakorlati alkalmazása. Ezért kész protokolok helyett orvosi szoftverekkel történik majd a vizsgálati eredmények elemzése, és a legjobb terápia kiválasztása. De ezeknek a szoftvereknek adatbázisok, speciális algoritmusok mellett mesterséges intelligenciával és tudásmegosztással is rendelkezniük kell. A következő pár évben kiderül, hogy a biológia és az informatika közösen személyre szabott megoldást talál-e a molekuláris információ alapján a legtöbb daganatos betegnek.
Az előadás felvétele a YouTube-on megnézhető.



Tárnoki Ádám - Tárnoki Dávid - Melicher Dóra: Az ikerkutatás: genetika és epigenetika - ikrekről, ikrektől

Idő: 2016. április 27.

Ahhoz, hogy megfelelő tudás birtokába jussunk egy sor betegség kezelésének egyénivé tételéhez, elengedhetetlen több szempontból is tanulmányozni, vajon a gének és a környezet milyen módon befolyásolják az egészséget és a betegséget. Az egypetéjű ikrek génjei csaknem 100%-ban egyeznek, ezért a különböző krónikus betegségben szenvedő egypetéjű ikrek vizsgálatával azonosítható, mely génszakasz hibája s milyen életmódbeli tényezők vezettek ahhoz, hogy a szinte tökéletesen megegyező genetikai állományú egypetéjű ikerpár két tagja egészségi állapotában mégis eltérjen egymástól. Az előadáson egyaránt szó esik az ikrek bevonásával végezhető genetikai és epigenetikai vizsgálatok potenciáljáról és arról, hogy ehhez képest a jelen körülmények között hol állnak ebben kutatások.
Az előadás diái letölthetők. A felvétel a YouTube-on megnézhető.



Gyertyán István: A viselkedésfarmakológia kihívásai az idegrendszerre ható gyógyszerek kutatásában

Idő: 2016. április 6.

Az idősödő jóléti társadalmakban tömegesen elterjedő agyi betegségek (Alzheimer-kór, depresszió, skizofrénia, autizmus) társadalmi költségei soha nem látott kihívások elé állítják az idegtudományt és a központi idegrendszeri gyógyszerkutatást. Az előbbi küldetése az agyműködés minél alaposabb megismerése, az utóbbi nagy feladata az alapkutatási felfedezések minél gyorsabb átfordítása hatékony gyógyszerekké („transzláció”). Jelenleg a gyógyszerkutatás lemaradásban van az alapkutatáshoz képest: a meglévő gyógyszerkincs 30-50 éve ismert hatásmechanizmusokon alapszik, az új vegyületek sorra buknak meg a fejlesztésben, számos nagy cég kivonult a központi idegrendszert érintő kutatásból. Ebben a helyzetben kulcskérdés a transzláció hatékonyságának növelése, melynek egyik jelentős területe az előadás témája: az agyi betegségek állatkísérletes modelljeinek a fejlesztése.
Az előadás diái letölthetők. A felvétel a YouTube-on megnézhető.



Pálfy József: Bioszféra blues - felvételről: Kihalások a földtörténet során

Idő: 2016. március 16.

A Föld mai élővilágának sokfélesége százmillió évek hosszú sora alatt alakult ki. A biodiverzitás története azonban nem egyirányú növekedési folyamat. Az őslénytan leletanyagának számbavételével egyértelműen kirajzolódnak a bioszféra válságos időszakai, a tömeges kihalási események. Ilyenkor globális léptékű, a hátteret sokszorosan meghaladó mértékű, sokféle élőhelyet egyszerre sújtó fajpusztulás zajlott. A dinók vesztét okozó égitest-becsapódás elmélete óta látjuk, hogy a kihalások kiváltó okainak kutatása izgalmas, több szakterületet érintő tudományos feladat. A mind árnyaltabbá váló oknyomozás visszatérően jelzi a környezeti tényezők, mint az éghajlatváltozás vagy az óceán savasodásának szerepét. Mivel ma az ember okozta környezetváltozások miatt joggal aggódunk a biodiverzitás jövőjéért, felértékelődnek a földtörténeti múlt tanulságai.
Az előadás diái letölthetők. A felvétel a YouTube-on megnézhető.



Kereszturi Ákos: Asztrobiológia - hol és miként keressünk Földön kívüli életet?

Idő: 2016. február 24.

Napjaink legjobb távcsöveivel és űrszondáival keressük a Földön kívüli élet nyomait. Ugyanakkor képességeink korlátozottak, és azt is csak becsülni tudjuk, mennyire lakható egy adott környezet. Az előadás keretében ezeket a mai becsléseket és vezérfonalakat tekintjük át az esélyesnek látszó célpontoknál. A kapcsolódó kutatómunkát a COOP-NN-116927 és COST TD1308 pályázatok támogatják.
Az előadás diái letölthetők. A felvétel a YouTube-on megnézhető.



Varga Máté: CRISPR: a genomszerkesztés forradalma – előnyök és kockázatok

Idő: 2015. december 2.

A baktériumok "immunrendszerét" kölcsönvevő, helyspecifikus DNS hasítást lehetővé tevő CRISPR/Cas rendszernek köszönhetően a molekuláris biológia az utóbbi évek egyik legnagyobb technológiai forradalmát éli. De mi is ez a rendszer, és hogyan használják a baktériumok a bakteriofágok elleni védekezésben? Mire tudjuk mi használni a laboratóriumban? Igaz, hogy "szép új világot" építünk vele? Melyek a potenciális felhasználás technológiai és ettől nem függetleníthető etikai veszélyei? Ezekre a kérdésekre próbálunk választ keresni az előadásban.
Az előadás diái letölthetők. A felvétel a YouTube-on megnézhető.



Pál Csaba: Evolúció a mikrobák világában

Idő: 2015. november 4.

Gyakori érv az evolúciós vizsgálatokkal szemben, hogy túlságosan elvontak, és így ezeknek a kutatásoknak nincs gyakorlati jelentősége. Ez távolról sincs így, sőt: a darwinizmus hatása messze túlmutat a biológia szakterületein. Az evolúció folyamatát gyakran közvetlenül is megfigyelhetjük. A mikrobák - gyors szaporodásuk, magas mutációs rátájuk és nagy populációméretük miatt - rendkívül gyorsan, akár hetek alatt alkalmazkodhatnak új környezetekhez. A meglévő, forgalomba hozott antibiotikumokkal szembeni ellenálló képesség (rezisztencia) gyors kialakulása pedig egy különösen aggasztó evolúciós folyamat. Mivel az antibiotikum rezisztencia hatalmas egészségügyi és gazdasági károkat okoz, mélyebb megértése igen nagy jelentőségű. Jelenleg is zajlanak kutatások olyan beavatkozások kidolgozására, amelyek a kórokozó baktériumok gyógyszerekhez való evolúciós alkalmazkodását gátolják.
Az előadás diái letölthetők. A felvétel a YouTube-on megnézhető.



Mócsai Attila: Transzgénikus technológiák az orvostudományban: a kövér egerektől a reumás betegségek gyógyításáig

Idő: 2015. október 7.

A különböző betegségek felismerésének és gyógyításának alapja a betegség molekuláris mechanizmusainak a megértése. Ennek egyik szemléletes példája egy súlyosan elhízott egértörzs vizsgálata, mely a testtömeg-szabályozás alapmechanizmusainak megértéséhez és egyes humán betegségek gyógyításához vezetett. A betegségek megértésében forradalmi változást hoztak a transzgénikus technológiák, melyek során célzottan tudjuk módosítani (pl. „kiütni”) a kísérleti állatok egy-egy génjét és vizsgálni a módosítás hatását különböző betegségek kialakulására. Saját kísérleteink során gyulladásos ízületi betegségek molekuláris mechanizmusait vizsgáltuk transzgénikus megközelítéssel. Kimutattuk, hogy bizonyos sejten belüli jelátvivő fehérjék elengedhetetlenek a gyulladás kialakulásához, és sikerült feltérképezni a gyulladás alapját képező sejtek és molekulák együttműködésének számos kritikus lépését. A folyamatban központi szerepet játszanak a veleszületett immunválasz sejtjei, számos tirozin-kináz enzimaktivitással rendelkező sejten belüli jelátvivő fehérje, valamint a sejtek közti kommunikációban résztvevő peptid- és lipidjellegű molekulák. Ezek az ismeretek a gyulladásos betegségek jobb megértését és új terápiás megközelítéseket tehetnek lehetővé.
Az előadás diái letölthetők. A felvétel a YouTube-on megnézhető.



Ősi Attila: A Kárpát-medence dinoszauruszai: a legújabb kutatási eredmények

Idő: 2015. május 6.

Az iharkúti dinoszauruszleletek felfedezésének izgalmas történetét, és az egykor hazánk területén élt szigetvilági dinoszauruszok egyedülálló világát ismerhetjük meg - első kézből, a felfedező előadásában. Ősi Attila az iharkúti dinoszaurusz-lelőhely tudományos igényű, következetes feltárását, a gerinces fauna anatómiai, csontszövettani és ősállatföldrajzi vizsgálatát végzi. A Lendület program támogatásával saját kutatócsoportjával több mint tízezer csont- és fogmaradványt, illetve részleges csontvázat gyűjtött be. A leletek alapján 14 rendszertani egység jelenlétét bizonyította, amelyek közül hét a tudományra nézve új. A lelőhely és a leletegyüttes a magyar gerinces őslénytani kutatás szempontjából vitathatatlan újdonságot jelent. A kutató a késő kréta nyugat-thetysi szigetvilágban élt gerinces fauna taxonómiai, ősállatföldrajzi viszonyainak alaposabb megismerésével, egyes fajok fiziológiai sajátosságainak rekonstrukciójával járult hozzá a paleontológia továbbfejlődéséhez.
A felvétel a YouTube-on megnézhető.



Viola Bence: Kő, csont, DNS – új nézetek a neandervölgyi emberről

Idő: 2015. április 29.

Darwin 1859-ben megjelent "A fajok eredete" c. kötete indította a legnagyobb paradigmaváltást a biológia történelmében. Darwin megértette, mennyire fontos az elmélete az emberiség eredete szempontjából – a könyve egyik utolsó bekezdését a következő mondattal zárta: "Fény derül majd az ember eredetére és történetére is". Ez hamarabb következett be, mint gondolta, mivel felismerték, hogy az 1861-ben a németországi Neandervölgyben talált csontok egy kihalt emberi fajtól – a mai nevén neandervölgyi embertől – származnak.
Nézeteink a neandervölgyi emberről új terepmunkáknak és módszertani áttöréseknek köszönhetően az utóbbi években jelentősen változtak. A felfedezés, hogy madárkarmokat és tollakat ékességként használtak, mutatja, hogy a viselkedésük jobban hasonlít a miénkhez, mint azt eddig gondoltuk, valamint a neandervölgyi genom vizsgálata felfedte, hogy minden Afrikán kívül élő ember hord magában kis mértékben neandervölgyi DNS-t. A neandervölgyiektől (és testvércsoportuktól, a gyenyiszovai embertől) örökölt DNS nagy fontossággal bírt: többek között megkönnyítette az Eurázsiába bevándorolt modern ember új kórokozókhoz való adaptációját.
Az előadás keretében röviden bemutatom, hogyan változtatják meg ezek a felfedezések nemcsak a neandervölgyiekkel, hanem a saját magunkkal kapcsolatos meglátásainkat is.
A felvétel a YouTube-on megnézhető.



Vicsek Tamás: Miért élünk hierarchiákban?

Idő: 2015. április 15.

Az összetett rendszerek szinte mindegyike hierarchikus szerveződésű, igy aztán a hozzájuk rendelhető hálózatok is ilyen felépítésűek. Annak ellenére, hogy ez a fajta struktúra rendkívül elterjedt az élővilágban és az emberi társadalom legkülönbözőbb létesítményeiben, a hierarchikus felépítésre vonatkozó kvantitatív ismereteink nagyon korlátozottak.
Számos kérdés merül fel: Hogyan lehetne számszerűsíteni egy komplex hálózat hierarchikusságának mértékét? Mik az előnyei az ilyen szerveződésnek? A hatékonyabb működés? Esetleg a jobb információáramlás illetve irányíthatóság? Vagy az, hogy az ilyen struktúrák jobban tudnak alkalmazkodni a változó körülményekhez? Ugyanakkor, mondhatni ezzel szemben, mégis jobban ellenállnak a külső perturbációknak (stabilabbak)?
Legújabb munkáink csatlakoznak a felmerült kérdésekhez: i) Bevezettünk egy önkényes paraméterek nélküli hierarchikuság-mérőszámot, amely jó összhangban van számos megfigyeléssel. ii) Egy modellcsalád segítségével vizsgáltuk, hogy a csoportok tagjainak kompetenciája milyen eloszlás mellett optimális, és azt találtuk, hogy akkor tudnak egy csoport tagjai effektíven együttműködni, ha a kompetenciák, és a tagok követési hajlandóságai hierarchiába rendezhetőek. iii) Végül megalkottunk egy modellt, amely megmagyarázza, hogyan alakulhat ki spontán, önszerveződő módon hierarchikus együttműködés az egyébként önző egyedek között.
Az előadás végén bemutatunk egy konkrét biológiai rendszert, amelynek hierarchikus működését statisztikus fizikai és modern technológiai módszerek segítségével sikerült kimutatni. A galambok hátára erősített miniatűr GPS berendezésekből kiolvasott jelek jól mutatják, hogy egy csapaton belül a kollektív döntéshozatal során (merre kell haladni hazafelé) az egyes egyedek nagyon különböző szerepet töltenek be az irányítás szintjét ill. a követési hajlandóság mértékét tekintve.
Az előadás diái letölthetők. A felvétel a YouTube-on megnézhető.



Katona István: Az agy, a füves cigi és a vihar: A marihuána molekuláris hatásainak vizsgálata szuperrezolúciós mikroszkópiával

Idő: 2015. március 25.

Az emberi agy az egyik legösszetettebb alkotása a Természetnek. Körülbelül 86 milliárd idegsejtünk és ugyanennyi gliasejtünk sokszor ezredmásodperces pontossággal összehangolt működése tesz minket képessé az információk feldolgozására, kiértékelésére, raktározására és a cselekvésre. Az eltérő funkciók kódolását 900 különböző agyterületen több ezer sejttípus végzi, amelyhez több száz különleges kémiai jelpálya segítségét veszik igénybe az egymás közötti kommunikációhoz a sejtek. Az egyik ilyen speciális jelátvitel útvonal a belső kannabinoid rendszer, másnéven endokannabinoid jelpálya. Nevét onnan kapta, hogy az endokannabinoid jelmolekulák ugyanazt a sejtfelszíni receptort kapcsolják be, mint a kannabisznövény pszichoaktív hatóanyaga a THC. A jelpálya különlegessége abban rejlik, hogy az endokannabinoidok a posztszinaptikus idegsejt dendritnyúlványaiban keletkeznek, majd a hagyományos egyirányú kommunikációs útvonaltól eltérően az idegsejtek közötti kémiai szinapszisokban visszafelé terjedve az idegvégződéseken található preszinaptikus receptorokat aktiválják. Az elmúlt évtizedben kiderült, hogy ez a fordított irányú jelpálya kulcsfontosságú “szinaptikus biztosítékként” megvéd a szinapszisok kóros túlműködésétől. Az új eredmények pedig arra utalnak, hogy az endokannabinoid jelpálya elemeinek mennyisége számos idegrendszeri betegségben jelentősen lecsökkenhet. Érdekes módon a kóros molekuláris folyamatok csak egyes sejttípusokban jelentkeztek, ráadásul a háttérben gyakran az endokannabinoid jelmolekulák hibás, mindössze 100 nm-rel elcsúszott elhelyezkedése áll. Egy célfehérje mennyiségének nanométeres pontosságú mérése egy konkrét sejttípusban korábban szinte lehetetlen volt az idegrendszer sejtszintű és molekuláris komplexitása miatt. Az előadás második felében ezért egy vadonatúj módszert szeretnék bemutatni, amely szuper-rezolúciós mikroszkópia segítségével lehetővé teszi a kannabioid receptorok vizsgálatát az egyedi idegvégződéseken. A módszer segítségével pedig bemutatom, hogy a füves cigi hatását modellező, “Rockfesztivál paradigmának” nevezett kísérleti rendszerben hogyan változik meg drámaian az alapvető receptorok mennyisége és ez milyen kockázatokat rejt.
A felvétel a YouTube-on megnézhető.



Miklósi Ádám: A barátság etológiája

Idő: 2015. március 4.

A barátság tipikusan emberi fogalom, és mégis sokan gondolják, hogy állatok is lehetnek barátok. Jó meghatározás nincs e szociális funkcióra, de talán mondható, hogy a barátság olyan hosszú távú, kitüntetett kapcsolat nem rokonok között egy csoporton belül, amely kölcsönös segítségnyújtáson alapszik, és mindkét fél részéről pozitív összetartozásra irányuló (affiliatív) viselkedések megnyilvánulásában mutatkozik meg. Sokan mondják, hogy a kutya az ember legjobb barátja, így az ember-kutya kapcsolat etológiai vizsgálata egyben a barátság tanulmányozását is jelenti. Vajon mit jelent a barátság? Hogyan változott meg a kutya a háziasítás során, hogy barátként tekintünk rá? Mely viselkedésformák játszanak fontos szerepet az emberrel való kapcsolatukban? Lehet, hogy a kutya háziasításának története valójában arról szól, hogy miképp szerzett az ember egy új barátot magának, és vajon hogyan folytatódik ez a történet a 21. században? Lesznek az embernek új barátai a gépek korában? Meglepő, de a kulcs itt is az ember és a kutya történetében lehet.
Az előadás diái letölthetők. A felvétel a YouTube-on megnézhető.



Vida Gábor: Biodiverzitás-csökkenés, gazdasági növekedés és a klímaváltozás globális összefüggései

Idő: 2014. december 3.

Szeretnénk megállítani a biológiai sokféleség további fogyását s ezzel párhuzamosan növelni a jólétünket az ezt ígérő gazdasági növekedéssel, és ugyanakkor törekszünk a veszélyes globális klímaváltozás lehetőségének elkerülésére. E három problémacsokor külön-külön a „szakemberek” szintjén kezelhetőnek tűnik, megvalósításuk azonban a gyakorlatban sorra kudarcba fullad. Természettudósok, műszakiak, közgazdászok és politikusok más-más időskálán és eltérő értékrendben gondolkodnak. A következmény egy globális válság-gubanc növekvő összeomlási lehetőséggel. Ennek felismerését nehezíti a szétaprózott tudáshalmaz, a múltra alapozott hit az emberi tudás és leleményesség további sikerességében és általánosságban a globális rendszerszemlélet hiánya. További gond a tudomány kompromittálódása és hitelvesztése az anyagi háttér lehetőségeinek előteremtése kapcsán. A címben szereplő kérdéskörök példáin keresztül válik nyilvánvalóvá egy átfogó és valóban alapvető változás/változtatás szükségessége.
Az előadás diái letölthetők. A felvétel a YouTube-on megnézhető. Sajnos technikai hiba miatt a videófelvétel csak a 13. diánál kezdődik, az előadás ppt fájlja azonban a teljes eredeti anyagot tartalmazza.



Dobolyi Árpád: Az anyai idegrendszer

2014. november 5.

Az emlősállatok nőstény egyedei hatalmas megterhelésnek vannak kitéve a szaporodás során, hiszen – fajtól függő mértékben ugyan –, de elsősorban rájuk hárul az utódok táplálása és gondozása. Mind a terhesség, mind a szoptatás időszakában megváltoznak perifériás szervek működései, és természetesen a szabályozást végző agyi folyamatok is változáson esnek át. Az agyhoz kapcsolható anyai adaptációs folyamatok, melyeket rágcsálók esetében ismerünk legjobban, több csoportba oszthatók. Egyrészt fiziológiás változások történnek, melyek lehetővé teszik az utódok táplálását, a tejtermelést. A patkány anyák jelentős mennyiségű folyadékot és tápanyagot veszítenek a szoptatás következményeként, amit pótolniuk kell. Ezt a növekedő folyadék és táplálékfelvétel teszi lehetővé. Emellett az anyák viselkedése is megváltozik, gondozzák és szoptatják a kölyköket, valamint emocionális változásokat is mutatnak. Például bátran, sokszor vakmerően lépnek fel olyan helyzetekben is, melyek máskor szorongást és tétlenséget okoznának. Erre egy jellemző példa, hogy patkányanyák megtámadják a kölykökhöz közeledő idegen hím fajtársat. Ezen változások okaként az irodalom elsősorban a prolaktin és oxitocin hormonok szerepét tartja elsődlegesnek. Emellett új, az anyasággal bekövetkező változásokban szerepet játszó, rövid fehérje típusú idegrendszeri szabályozó molekulákat, úgynevezett neuropeptideket fedeztünk fel rendszerbiológiai eszközökkel, melyek funkcióit szintén tárgyalja az előadás.
Az előadás diái letölthetők.
Az előadó kutatócsoportjának honlapjai itt és itt elérhetők.



Pál Gábor: Irányított fehérjeevolúció - az alapkutatástól a terápiáig

2014. október 1.

A biológia szerteágazó tudományágát mára átszőtte az életfolyamatok molekuláris szintű megértésének igénye. Ezen a szinten a főszerepet legsokoldalúbb makromolekuláink, a fehérjék játsszák.
A fehérjék lehetnek kémiai folyamatokat katalizáló enzimek; hírvivők, melyek sejten belüli, vagy sejtek közötti jeleket szállítanak és dolgoznak fel; kismolekulák szállítóeszközei; vagy építőkövek, amelyek létrehozzák a sejt és a sejtek közötti tér különleges szerkezetét.
A fehérjék soha nem önmagukban látják el funkciójukat, mindig más molekulákkal (leggyakrabban más fehérjékkel) kölcsönhatva működnek. A normális életfunkciók ebben a komplex kölcsönhatási hálózatban zajlanak. A rendellenes fehérjeműködés „hálózati hibákhoz”, ezáltal betegségekhez vezet. A fehérjék és a fehérje-hálózatok működésének megértése azért is kiemelt jelentőségű, mert egyben a beavatkozás, azaz a célzott terápiák lehetőségét is megteremti.
Előadásomban egy olyan különleges kutatási megközelítést ismertetek, amellyel rendkívül hatékonyan tanulmányozható az egyes fehérjék működése, és amellyel újfajta, a természetben nem létező tulajdonságú fehérjék is létrehozhatók.
Ez az irányított fehérjeevolúció, egyfajta „darwini evolúció a kémcsőben”, amely alapkutatási és terápiás szempontból egyaránt hatalmas előrelépést tett lehetővé.
Az előadás diái letölthetők. A felvétel a YouTube-on megnézhető.



Takács Krisztina: Daganatok áttétképzését gátló génjeink

2014. május 7.

A daganatos megbetegedések kezelésének egyik központi problémája és gyakran a halálozások legfőbb oka a daganatok áttétképzése. A daganatsejtek áttétképzése (metasztázis) során fokozatosan kialakul egy, az elsődlegestől független másodlagos tumor góc. Az áttétképződés több lépésből álló folyamat: a daganatsejtek kiszabadulnak a primer tumorból, belépnek a keringésbe, megtapadnak az erek falán, kilépnek az erekből, majd végül megtelepszenek távoli szövetekben, létrehozva az újabb sejtkolóniákat.
Diagnosztikai és terápiás szempontból is fontos azon gének funkciójának megismerése, melyek a szövettani elváltozásokért és a sejtek terjedéséért felelősek a metasztázis képződése során. Ma több mint 20 olyan gént ismerünk a humán genomban, amelyek a primer tumor képződésére nem hatnak (tehát különböznek az onkogénektől és tumorszuppresszoroktól), viszont csökkent kifejeződést (expressziót) mutatnak áttétes tumorokban a primer tumorhoz képest. Ezeket a géneket nevezzük metasztázis szuppresszoroknak (a daganatok áttétképzését gátló géneknek). Az előadáson nagy vonalakban megismerkedünk a tumor progresszió valamint a metasztázis képzés főbb folyamataival, illetve néhány metasztázis szuppresszor gén biológiai funkciójával. Röviden áttekintjük, hogyan segíthet egy egyszerű genetikai modell organizmus (fonálféreg) egy metasztázis szuppresszor biológiai funkciójának felderítésében.
Az előadás diái letölthetők. A felvétel a YouTube-on megnézhető.



Juhász Gábor: Mitől döglik a légy? Drosophila kutatások szerepe az emberi betegségek megértésében.

2014. április 2.

Az állati és emberi szervezetek létrejöttének és fennmaradásának kulcsa az egyes szervek (és az ezeket felépítő szövetek és sejtek) igen bonyolult és összehangolt működése. Öröklött vagy környezeti tényezők hatására ez a dinamikus egyensúly felborulhat, ami különféle betegségekhez vezet. A Drosophila melanogaster (ecetmuslica) a genetikai és fejlődésbiológiai kutatások már egy évszázada kedvelt modellállata. Főbb szerveinek felépítése és működése meglepő hasonlóságokat mutat az emlősökével. Például agyát több mint százezer, bonyolult hálózatokba szerveződő idegsejt alkotja, és a bélhám folyamatos megújulását szöveti őssejtek biztosítják. Az emberi betegségekkel kapcsolatba hozható gének mintegy kétharmadának fellelhető homológja a Drosophila genomjában. Ezen génekre mutáns muslicák vizsgálata révén betekintést nyerhetünk egyes emberi betegségek pathomechanizmusába, melynek megértése kulcsfontosságú a megfelelő gyógyszerek kifejlesztéséhez.
Az előadás diái és a bemutatott szemléltető videó letölthetők. Az előadás felvétele a YouTube-on megnézhető.



Rosivall Balázs: Fiú vagy lány? Mi befolyásolja az utódok ivarát?

2014. március 5.

A korábbi feltételezésekkel ellentétben, az utódok neme nem véletlenszerűen alakul a különböző gerinces csoportokban (sem). Madarakon és emlősökön (többek között emberen is) végzett vizsgálatok sora mutatja, hogy a környezeti tényezők (pl. táplálékellátottság), az anya kondíciója, az apa kondíciója, vonzósága, viselkedése összefügghet az utódok nemével. Ezt a jelenséget hívjuk ivararány-manipulációnak. Az előadás során megtárgyalunk néhányat a lehetséges evolúciós magyarázatok közül, és beszélni fogunk a jelenség vizsgálatának nehézségeiről is.
Az előadás diái letölthetők. A felvétel a YouTube-on megnézhető.



Müller Viktor: A HIV múltja és jövője – honnan jött és hová tart?

2013. december 4.

Az AIDS betegséget okozó HIV-fertőzés alig száz éves múltra tekint vissza, mára azonban az évente legtöbb áldozatot követelő világméretű járvánnyá vált. Az előadás első felében áttekintjük a vírus és a járvány eredetét, aminek a megértéséhez őserdei nyomozómunka, a legmodernebb molekuláris módszerek és számítógépes modellezés visznek egyre közelebb bennünket. Második felében pedig a rendelkezésünkre álló ismeretekre és az orvoslás legújabb eredményeire építve azt firtatjuk, a jövőben merre tarthat a vírus evolúciója, illetve legyőzhetjük-e belátható időn belül a járványt.
Az előadás diái letölthetők. A felvétel a YouTube-on megnézhető.



Tamás László: „Molecular farming” – mi mindent termelnek a transzgénikus növények?

2013. november 6.

A növények azon célból való termesztését, hogy bennük ipari alapanyagként felhasználható molekulákat állítsanak elő, az angolból átvett kifejezéssel „molecular farming”-nak nevezik. Az így előállított molekulákat többek között az élelmiszer-, a kozmetikai-, vagy a gyógyszeripar hasznosítja. Számos olyan növény van körülöttünk, ami eleve alkalmas a fent említett célokra, de a géntechnológiai úton történő nemesítés lényegesen bővítheti a lehetőségeinket. A Föld lakosságának hatoda éhezik, és a teljes népesség fele nem jut hozzá megfelelő táplálkozástani értékű élelmiszerhez, a létfontosságú táplálékalkotók (vitaminok, nyomelemek stb) hiányában „láthatatlan éhezéstől” szenved. Hosszú távon fenntartható megoldást jelenthet, ha a hiányzó magas értékű komponenseket maga a termesztett növény állítja elő. Ennek két megközelítési módja a hagyományos és a géntechnológiai módszerrel támogatott nemesítés. A géntechnológiai úton előállított növények nemcsak élelmiszer-alapanyagként, hanem gyógyításra is használhatók: a növényi sejtek kis bioreaktorokként képesek szintetizálni a speciális molekulát, melyet a gyógyszeriparban, a gyógyításban hasznosíthatnak. Végül a géntechnológiai úton nemesített növények alkalmazása jó alapot biztosíthat a hosszú távon fenntartható fejlődéshez: csökkenhet az üvegház hatású gázok kibocsátása, a feldolgozás során felhasznált energia mennyisége, a környezet terhelése, csökkenthető a biológiai lábnyom.
Az előadás diái letölthetők. A felvétel a YouTube-on megnézhető.



Kacskovics Imre: Genetikailag módosított állatok alkalmazása a terápiás ellenanyagok előállításában.

2013. október 2.

A fertőzések elleni védekezésben kialakuló antitestek rendkívüli pontossággal és hatékonysággal képesek megkötni a kórokozókat. Ezt a pontosságot és hatékonyságot aknázza ki a modern orvoslás a terápiás antitestek előállításánál, amelyekkel célzottan támadhatók nemcsak fertőzések, hanem a hagyományos gyógyszerekkel nem, vagy csak komoly mellékhatások árán kezelhető daganatos és gyulladásos betegségek is. A terápiás antitesteket egerekben fejlesztik, az egér fehérjéit azonban az ember immunrendszere idegen anyagként megtámadja: ennek elkerülésére olyan genetikailag módosított ("humanizált") állatokat fejlesztettek ki, amelyek emberi ellenanyagokat termelnek. Az előadás célja, hogy e rendkívül izgalmas terápiás eljárásokat, a gyógyszerek kifejlesztésére előállított genetikailag módosított állatokat bemutassa, valamint olyan, az ELTE Immunológiai Tanszéken folyó kutatásokat ismertessen, amelyek fokozhatják ezen ellenanyagok fejlesztésének hatékonyságát.
Az előadás diái és a levetített videók (66 MB zip fájl) letölthetők.